Barefoot cipők ortopéd szemmel

Dr. Magbade Gábor ortopéd szakorvos, láb és bokafájdalom specialista

A barefoot cipők – vagyis mezítlábas cipők – az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, mivel a természetes lábhasználatot és testtartást kívánják elősegíteni. Ezek a cipők a hagyományos lábbelik merev, párnázott szerkezetével szemben a mezítlábas járás biomechanikáját utánozzák, támogatva a láb természetes mozgásmintáit. 
Sajnos – érthetetlen okból – elterjedt az az évtizedes hiedelem, hogy egy cipőnek „tartani” kell a lábat, és szükséges, hogy a sarka néhány cm-rel megemelve kell, hogy legyen. A valóság azonban az, hogy az emberi láb és járás nagyon hosszú biológiai alkalmazkodás eredménye, mely a lehető leginkább energiahatékony és gördülékeny mozgást teszi lehetővé számunkra. Különösen fontos ezen mozgások kapcsán a rugalmas szöveti elemekben (ilyenek az inak, szalagok, izmok és izompólyák, ízületi tokok) eltárolt mozgási energia, mely a járás során aktiválásra kerül, és az izommunkát minimalizálja. Ezt a szövetekben passzívan tárolt energiát egy merev talpú cipő nem adja át, és az izmoknak aktív rásegítést kell alkalmazni a járás gördülékenységének fenntartásához, túlterhelést előidézve. 
Az alábbiakban bemutatom a barefoot cipők fő előnyeit funkcionális és mozgásszervi szempontból.


1. Természetes lábmozgás és izomerősítés
A barefoot cipők egyik legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszik a láb számára a természetes mozgást. A hagyományos cipők gyakran merev talppal, magas sarokkal és szűk orr-résszel rendelkeznek, ami korlátozza a lábujjak szétterülését és a láb ízületeinek szabad működését. A mezítlábas cipők ezzel szemben vékony, rugalmas talppal készülnek, így a láb minden apró izma, ina és szalagja dolgozik járás közben. Ennek hatására hosszú távon erősödik a láb boltozata, javul az egyensúly és csökken a láb túlterhelésének esélye.

2. Javuló testtartás és mozgáslánc-egyensúly
A barefoot cipő használata az egész testre hatással van. Mivel nincs megemelt sarokrész, a test súlypontja visszakerül a természetes helyzetébe. Ez segít kiegyensúlyozni a gerincet és a medencét, valamint segíti a helyes testtartás kialakulását. A hagyományos cipők sarokemelése finoman előredönti a testet, ami hosszú távon derék-, csípő- és térdpanaszokhoz vezethet. A mezítlábas cipőkben a járás dinamikusabb és természetesebb lesz.

3. Fokozott propriocepció és idegrendszeri aktiváció
A barefoot cipők vékony talpa közvetlenebb kapcsolatot biztosít a talajjal, így a láb sokkal több szenzoros információt kap a felszínről. Ez a fokozott érzékelés (propriocepció) javítja az egyensúlyt, a koordinációt és a mozgáskontrollt. Gyermekeknél különösen fontos ez a fejlődési szakaszban, mert a talp idegvégződéseinek aktiválása hozzájárul a motoros tanuláshoz és a testtudat kialakulásához. Talán ez az egyik legfontosabb érv a mezítlábas cipők mellett. A praxisomban lúdtalp gyanújával vizsgált (akár nagy kamasz) gyermekek jelentős részének mozgása sokszor esetlen, nem koordinált. A sportokban nem ügyesek, mászni, ugrani csak rossz technikával, nem hatékonyan tudnak. A talpunk nagyságrendileg hasonló mennyiségű receptorral rendelkezik, mint a tenyerünk, azonban ezek a receptorok töredéke információhoz jutnak a merev, vastag talpú cipőben. Az idegrendszernek kevés ezért a „betáplált” információ, a mozgásmintákat ebből a kevés adatból kell összeraknia. Külön problémás az, hogy ha már enyhe fokú, rugalmas lúdtalpat is a kollégák betéttel kezeltek, ezért lemaradásból indulnak a gyermekek. A másik gyakori probléma, hogy a gyermek „csámpásságát” is lúdtalpként, vagy láb problémaként azonosítják, pedig gyakran csípőízületi, vagy a csípőízület körüli izmokat érintő merevségről van szó. Az alkalmazott merev betét a mozgásban nem segíti a fejlődő gyermeket, sőt sokszor hátráltatni tudja a mozgásfejlődésben.

---

4. Sérülésmegelőzés és természetes terheléseloszlás
A mezítlábas járás során a testsúly eloszlása egyenletesebb, a láb a talajjal együtt dolgozik, nem pedig ellene. Egyes kutatások szerint a barefoot cipőben járó ritkábban szenvednek sarokfájdalomtól, Achilles-ín problémáktól vagy térdízületi túlterheléstől. A természetes mozgásminták helyreállítása révén a test jobban képes elnyelni és visszavezetni a járás közbeni energiát.

6. Lelki és életmódbeli aspektus
Sok viselő számol be arról, hogy a barefoot cipőben való járás „felszabadító” érzést ad. A természetes mozgás, a talajjal való közvetlen kapcsolat és a tudatos testhasználat javítja a közérzetet és a mozgásélményt. A legtöbben, akik kipróbáltuk a barefoot cipőt, és hosszabb ideje viseljük, egyöntetűen állítjuk: nincs visszaút. A cipő nem egy összeszorított, nyomorgatott láb érzését adja, hanem egy ruganyos, energikus, erős végtag érzetét.

7. Pro és kontra
Azonban fontos megemlíteni, hogy nem minden fekete-fehér. Bizonyos csontos merevséggel, vagy nagyfokú deformitással járó, akár szerzett, akár veleszületett rendellenességek fennállása olyan mértékben torzítja a járás mozgásmintáit, hogy a mezítlábas cipő nem, vagy csak részben jelent megoldást. További szempont még a fokozatosság elve: egy ugyan meglévő, de alvó idegrendszeri mintázatot és izomfunkciót kell felébreszteni, mely időt igényel. Egészen rövid cipőviselési periódusokkal kell szoktatni a testet az új lábbelihez, ennek életkori sajátosságai is lehetnek. Ezek miatt van létjogosultsága egy körültekintő ortopédiai vizsgálatnak, mely figyelembe veszi a beteg igényét, a munkahelyi elvárásokat, élethelyzeti szituációt stb.

Összefoglalva:
A barefoot cipők nem csupán egy divatos alternatívát jelentenek, hanem egy funkcionális szemléletű visszatérést a test természetes működéséhez. Erősítik a lábakat, támogatják a helyes testtartást, fejlesztik az idegrendszeri kontrollt és hosszú távon hozzájárulnak a mozgásszervi egészség megőrzéséhez. A helyes használat és fokozatos átállás mellett a mezítlábas cipők valódi befektetést jelentenek a testtudatos, egészséges mozgás jövőjébe.

Kedvenceink mezítlábas témában:

Manimal Székesfehérvár

Barefoot Point Gödöllő