forrás: ​https://www.bozsargabriella.hu/gyaszolni-egy-munkahelyet/

Minden veszteség, amikor az életünk visszavonhatatlanul megváltozik, egy rutin eltűnik. Azt mindannyian tudjuk, hogy egy szeretett személy halálát el kell gyászolnunk, de tudjuk-e, hogy ugyanilyen feldolgozandó gyászt okoz egy állatunk halála, egy munkahely, pálya elhagyása, egy kapcsolat megszűnése, vagy akár a bizalom elvesztése valakiben? Amit ilyenkor elveszítünk: az önmagunkról alkotott kép egy része. Meg kell birkóznunk azzal, hogy kik vagyunk anélkül, akit vagy amit elveszítettünk? Milyen vagyok én enélkül? Milyen lesz a jövő enélkül?
Amikor egy munkahelytől búcsúzunk el, akár önszántunkból, akár nem, nem csak a munkánkat veszítjük el, hanem azokat az emberi kapcsolatokat is, amik a munkahelyhez kötődtek: munkatársak, ügyfelek, külső partnerek. MINDEN kapcsolatnak van érzelmi oldala – tehát ezt elveszíteni gyásszal jár. Akár jó, akár rossz volt ez a kapcsolat – ez utóbbit egyébként nehezebb elgyászolni. Elveszítjük a rutinokat – napi időbeosztást, szokásokat. ha pedig a munkánk fontos része az identitásunknak, akkor ez komoly megrendülést okozhat.

A gyász mindazon kavargó, ellentétes, időben hullámzó érzések összessége, amit veszteség után tapasztalunk. Ebben a szomorúságon kívül lehet öröm, megkönnyebbülés is. Minden gyász egyedi, mindenki másképpen gyászol.
Azt tanultuk meg, hogy mindent racionálisan kell megoldanunk – ez most nem működik. Azok a mondatok, amikkel mások – legjobb szándékkal – próbálnak segíteni, az eszünkre akarnak hatni. A gyászolók elmondják, hogy a szokásos mondatok egyáltalán nem segítettek nekik:

• Majd az idő megoldja!
• Foglald el magad!
• Ne szomorkodj!
• Légy erős!

… és a többi hasonló.
Amikor önként változtatunk, például visszavonulunk, nyugdíjba megyünk, mi magunk is azt gondolhatjuk, hogy az új elfoglaltságok, a lehetőségek tisztán jó élményeket hoznak. Környezetünk se értené, mit kell gyászolni egy munkahelyen? (Ezt hívják illegális gyásznak – amikor nem is szabad beszélni róla, mert annyira nem kapunk megértést…)
Készüljünk fel rá, hogy miközben készülünk a jövőre, az új életre, párhuzamosan fel kell dolgoznunk gyászunkat!

Első, és legfontosabb: ismerjük el, hogy fáj. Ne fojtsuk el az érzéseinket – legyen az öröm vagy bánat. Fogadjuk el, hogy hullámzik – egyik nap ilyen, másik nap olyan. Tudatosítsuk, hogy igen, elveszítettünk sok mindent. Vegyük számba a veszteségeinket, miközben ismerjük fel az új helyzet lehetőségeit. Alkalmazkodjunk az új helyzethez, kezdjünk el valamit csinálni, de ne tagadjuk le, hogy hiányoznak dolgok. Meséljünk történeteket, beszéljünk az elválásról – írjunk naplót, ha nincs megértő hallgatóságunk. Ne szépítsük a múltat, de ne is fessük teljesen feketére, csak azért, hogy “könnyebb” lesz elveszíteni. Nem lesz könnyebb. Alakítsunk ki magunknak egyedi gyász rituálét!
Akkor tudunk továbblépni, ha már azt tapasztaljuk, hogy örömmel tudunk gondolni a múltra, átvesszük az uralmat a történtek hatása fölött, amikor már természetesen tudunk beszélni a veszteségünkről.

Nem, nem tudunk annyira felkészülni, hogy ne fájjon. Akárhogy terveztük, akárhogy elrendeztünk mindent, tele vagyunk lendülettel, anélkül, hogy elgyászolnánk a régit, nem fog menni az új.
Amire tudunk készülni: tudatosan megyünk bele a helyzetbe, időt hagyunk magunknak gyászolni, találunk olyan embereket, akiknek anélkül tudunk mesélni a múltról, hogy meg akarnának vigasztalni, vagy bagatellizálni akarnák a veszteségünket. Gondolkodhatunk előre a búcsú-rituálén. Dolgozhatunk eddigi veszteségeink feldolgozásán. Ennyit tehetünk, de ez sokat számíthat!
(Veszteségek feldolgozásához módszer: “Gyógyulás a gyászból” c. könyv)

RR360: Te többféle támogatást ajánlasz a vendégeinknek. Írtunk róluk, de tulajdonképpen mi a hasonlóság, és mi a különbség közöttük? Hogyan válasszon, aki hozzád fordul?

BG: Talán egy példával tudom legjobban megvilágítani, mit tudnak, hogyan működnek az egyes módszerek. Mondjuk, van egy ember – legyen úgy 35 körül – akinek az a problémája, hogy a munkahelyén olyan pozícióba került, hogy több ember előtt kell prezentálnia rendszeresen, és ő ettől szorong, fél. Ez nem feltétlenül rontja le a teljesítményét, de ő szeretne ezektől a kellemetlen érzésektől megszabadulni, szeretne élvezettel előadni.
Ha a Bach virágterápiában gondolkodunk, természetesen elsőként a félelem-szerekhez fordulunk. De a feltáró beszélgetés során előkerülhetnek más érzelmek is, amik tartósan benne vannak, talán valahogy össze is függenek ezzel a szorongással. Így speciális, csak neki szóló keveréket készítek neki, amit rendszeresen szedve megkönnyebbülhet, nyugodtabb lesz.
Ha coaching folyamatba kezdünk, akkor beszélünk azokról a helyzetekről, a környezettől, mikor, hogyan zajlanak ezek az események. Hogyan készül fel, kiknek ad elő, és így tovább, rendszerben nézzük a dolgokat. Együtt kitaláljuk, milyen konkrét lépéseket tehet annak érdekében, hogy enyhüljön a szorongás, mondjuk, alkalmazzon relaxáló technikákat, vagy készüljön fel másképpen, vagy gyakorolja el a prezentációját barátok előtt, ilyesmi. Ezeket konkrétan csak a személy ismeretében tudjuk kitalálni, egységes recept nincs. Folyamatosan ellenőrizzük a változást, akár úgy is, hogy szándékosan keressen helyzeteket, amik „edzés”-ként segítenek. Ezt a folyamatot a coach irányítja, de a kliens felelőssége óriási: ha nem tesz lépéseket, nem lesz változás.

Amikor a kliens mentálhigiénés segítséget kér, leginkább a megértés a cél: mi zajlik benne, milyen érzések, gondolatok kavarognak benne. Ahogy szavakba önti ezeket, tisztul, hogy tulajdonképpen mi is történik, amikor prezentálnia kell. Kiderülhetnek régebbi sérülések, szülői programozások, hogyan alakult ki ez a gátlás. Felszabadító az érzés, hogy nem KELL változnia, a mélyebb rétegek, okok megértése a cél. Lehet, hogy már az enyhíti a szorongását, hogy elmondhatja valakinek, mi játszódik le benne egy-egy ilyen „félelmetes” alkalommal. Valakinek, aki elfogadja őt így, ahogy van, nem vonja kétségbe az érzéseit, megértő és együttérző. Ez gyógyító – akkor is, ha ez nem terápia.

Talán úgy tűnhet, hogy a Gyászfeldolgozás Módszer® olyankor jöhet szóba, amikor meghal egy szerettünk. Sokkal több olyan dolog történik velünk, ami miatt az életünk radikálisan megváltozik, és hullámzó, néha egymásnak ellentmondó érzelmeket élünk át. Ez a gyász. Az előzőekkel összekapcsolva: előfordulhat, hogy valaki például azzal keres fel, hogy elveszítette a munkahelyét, és coachingot szeretne azzal a céllal, hogy minél előbb új munkát találjon. De lehetséges, hogy annyira elakad, lebénul, hogy jobb, ha előbb feldolgozza az őt ért veszteséget, és csak azután lép tovább.  

RR360: Szóval a kliensnek kell eldöntenie, mit is akar tulajdonképpen?

BG: Előfordulhat, igen, hogy valaki annyira tudatos, utánanéz a módszereknek,  ez nagyon jó, hiszen saját életéért mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget. Ha gondolkodik ezen, és tudatosan választ, már egy lépést tett. De – a Bach virágterápiás konzultációt kivéve – mindegyik folyamat előtt van egy ismerkedő-feltáró beszélgetés, amikor megállapodhatunk abban, mire van szükség. Egyébként előfordul, hogy benne vagyunk egy folyamatban, és én ajánlom a másikat. A Bach virágterápia szelíd módszere például meg tudja támogatni a másik két folyamatot. Vagy előfordul, hogy mentálhigiénés segítő beszélgetések során eljut a kliens a megértésből a változtatás szándékáig, és ehhez coaching segítséget szeretne igénybe venni.

RR360: Akkor van – vagy lehet - egy természetes sorrend is?

BG: De jó, hogy ezt kérdezed, igen! Bach doktor célja a rendszerével az volt, hogy egy családanya is tudja használni, amikor észreveszi, hogy valamelyik családtagnak valami nehéz érzelem keseríti a napjait. Ez tulajdonképpen egy önismereti út: a beszélgetés során fel kell ismerni saját érzéseinket, meg kell nevezni, a kérdések alapján pontosítani. A cseppek szedése közben pedig megfigyelni azok változását. Gondold el, milyen fantasztikus lehetőség az érzelmi intelligencia fejlesztésére, ha például egy anya ezeket megbeszéli a gyerekével! Ez tehát lehetne egy alap is. Minél előbb helyrebillentjük az érzelmi egyensúlyukat, annál kevésbé alakul ki súlyosabb probléma, akár fizikai betegség is. Sokan egyébként használják konzultáció nélkül is, megtanulják.

A gyászfeldolgozás akkor szükséges, ha valakinek nem csak futó, átmeneti érzelmi megbillenései vannak, hanem valamilyen veszteséget szenvedett, ami érzelmileg mélyen érinti, és szeretne felszabadulni a nehéz érzések alól. Sokszor ez abból látszik, hogy nem tud továbblépni, például nem talál új munkahelyet, nem érzi magát jól új lakásában, vagy nem tudja leállítani a veszteségével kapcsolatos gondolatait. Ilyenkor egyedül nem ez megy, egy másik, szakavatott ember támogatása szükséges.

Egy másik út a mentálhigiénés beszélgetés: képzeld el, hogy van valaki, akinek mindig elmondhatod, ami a szívedet nyomja! És ő soha nem tereli magára a szót, nem ítélkezik, de még csak bújtatva, kérdésekkel sem, nem hibáztat. Szerintem mindenkinek kéne ebben rendszeresen részesülnie. Ez ugyanolyan, mint a testi higiéné: miért is tisztálkodunk, mosunk fogat, mossuk a ruháinkat, és így tovább? Hogy ne legyen nagyobb baj: fertőzés, betegségek. Na, ugyanígy kellene tisztán tartani a lelkünket, újra és újra kibeszélni azt, ami foglalkoztat.

A coachinghoz már határozott cél és nagyobb tudatosság szükséges. És bátorság: elszánás kell ahhoz, hogy valaki – a félelmei ellenére – megváltoztassa a nézőpontját, hiedelmeit, szokásait, és ennek következtében a viselkedését. De szerencsére vannak ilyen tudatos és bátor emberek, akik képesek kitartóan dolgozni céljaikért.

RR360: Akkor a vendégeidnek végig kell járni ezt az utat?
​
BG: Dehogy, válassza azt, amire affinitást érez, ahogy érzi. Hiszek abban, hogy mindenki tudja, mire van szüksége, illetve mit bír el, éppen akkor. Egyébként a segítő személyisége átszínezi az előbb leírt módszereket. Én például elég „mentálosan”, személyközpontú attitűddel coacholok, Bach vagy mentálhigiénés konzultáció során is elhelyezek egy-egy „coachos” kérdést – mindig aszerint, hogy mit igényel és bír el akkor és ott a kliens. Egyedül a Gyászfeldolgozás Módszer® az, ami szigorúan betartandó lépésekből áll. Ebben áll a hatékonysága.
​
A kliensek választását segíti az előzetes konzultáció, ami minden esetben ingyenes, és nem csak a megfelelő utat választjuk ki, hanem lehet nem-et mondani az együttműködésre.
​
RR360: Köszi, remélem, segítettünk vendégeinknek is a választásban!