Péntek este megnéztük a Magasságok és Mélységek c. magyar filmet, amely Sterczer Hilda és lánya Gerda gyász folyamatának egy részét mutatja meg. A filmet egy kerekasztal beszélgetés követett, a rendezővel Csoma Sándorral, Hildával és Orvos-Tóth Noémival, a gyászról és annak feldolgozásáról, illetve folyamatáról. Nagyon örülök, hogy végre beszélünk a gyászról és a veszteségről, hogy mennyi aspektusa van, milyen mélységek, érzelmi hullámok kísérhetik a mindennapjainkat. A film bemutatja, hogy milyen érzéseket élhet át egy gyermek, ha elveszíti az édesapját és a feleség-anya-hegymászó szemszögét, hogy gondolkodik és hogyan küzd meg a fájdalmával és erre, hogy reagál a környezete. A film csak a gyász feldolgozás elejét, az első lépéseket mutatja be, ez a folyamat sokkal hosszabb lehet ennél. A film felhívja a figyelmet arra is, hogy a gyász különféle módon jelentkezhet és igen, érdemes róla beszélni. Az érzéseinkről, a fájdalmunkról, a gondolatainkról, amikor például az ajtót figyelve azt várjuk, hogy betoppan, beszélgetünk vele, mintha ott lenne velünk, vagy neki is készítünk egy tányér a vacsorához. Ilyen és ehhez hasonló, széles skálán mozgó érzelmek, gondolatok vagy akár furcsa tevékenységek is velejárói lehetnek a mi egyéni folyamatunknak, hiszen mindenkinek másmilyen lesz a megküzdési mechanizmusa. Ösztönösen tudjuk, hogy dolgozzuk fel a fájdalmunkat, a lelkünk és a testünk tudja mikor, mire van szükségünk. Adjunk teret neki, éljük meg és ha szükségét érezzük, kérjünk segítséget. Sok más témát is felvet a mű: Mennyire tudunk empatikusak lenni más gyászával, fájdalmával kapcsolatban? Tiszteletben tudjuk-e tartani a gyászolót a megélt reakciójával? El tudunk-e vonatkoztatni a hitrendszerünktől, szerintünk mit kellene csinálnia és hogyan? Megtanítjuk-e a gyermekeinket gyászolni? Sajnos, a mai világunk és a közösségi média is, elment egy olyan irányba, ahol nagyon könnyen ítélkezünk mások “feje”, érzései és léte felett. Nyíltan, bárki, bármit kommentelhet és sokszor nagyon fájdalmas lehet egy hozzátartozónak olvasni, ha épp nem kedves és együttérző a hozzászólás. Sokszor láthatunk akár temetéseken is ítélkező tekinteteket, hallhatunk megjegyzések, hogy “túlságosan sír”, “nem sír eléggé”, “miért ezt vette fel”, “miért ezt olvasták fel”, és még sorolhatnánk. Ennek ellenére én hiszem, hogy vissza tudunk találni a gyökereinkhez és együtt érezni valakivel és tiszteletben tartani mások, számunkra akár érthetetlen, idegen érzéseit, viselkedését. A beszélgetés során engem nagyon megérintett, amikor arról volt szó, hogy a mai világban a közösség nem része a mindennapjainknak. Hiányzik az olyan közösség, ahol egymástól tanulhatunk, segíthetjük a másikat és együtt, egymást támogatva, a megélését tiszteletben tartva, megyünk végig az úton. Nem is olyan régen, 20-30 évvel ezelőtt, egy vidéki faluban ha valaki meghalt, a falu összegyűlt a virrasztásra. Ott volt, aki tehette és támogatta, a családot minden ítélkezés nélkül. Mert ez volt a természetes és ez volt a közösség ereje. Lehetett a halottról beszélni, lehetett sírni és lehetett csak ülni és imádkozni. Még emlékszem gyerekkoromból, hogy nálunk is volt virrasztás, amikor a Nagyapám elment. Gyertyák égtek mindenhol, nagyon sokan voltak a házunkban és mindenki hozott valamit, amit házilag készített. Voltak akik halkan a konyhában beszélgettek, voltak akik körben ültek és imákat mormoltak. Tisztán látom magam előtt és az érzések is emlékszem. Volt benne fájdalom, de volt benne meghittség és a “nem vagyunk egyedül” érzése. Nem küldtek el engem se a szobámba azonnal, engedték, hogy ott legyek egy kicsit. Tudtam mi történik és miért. Nagyon hálás vagyok érte, hogy megtapasztalhattam gyerekként, hogy a gyásszal nem vagyunk egyedül, voltak, akik eljöttek és együtt éreztek velünk, így mutatták ki a részvétüket felénk. Életünk során elkerülhetetlen a veszteség, valamilyen formában. Gondolok itt nem csak a halálesetre, mert lehet veszteségérzés egy válás, költözés, munkahely megszűnése valamilyen formában, vagy akár kisállat elvesztése. Ha esetleg veszteség ért, vagy korábbi dolgokat nem sikerült még elgyászolni, esetleg hosszabb ideje bele vagy ragadva egy érzésbe, segíthet ha beszélgetsz róla, ha meghallgatnak, végig tudod mondani és érezni bárhol is tartasz. Egy empatikus, hozzáértő szakember jelenléte segíthet túllendülni egy egy szakaszon és tovább gördíteni a folyamatot. Saját tapasztalatból tudom, hogy egy megtartó közösségnek mekkora ereje lehet, ahol egymást segítik a résztvevők, mint régen egy közösségben, megértik egymást, hiszen hasonló folyamatban vannak benne, és tudják egymást támogatni akár lelkileg, akár praktikus szempontból. Én abban tudok segíteni -akár egyéni vagy a csoportos foglalkozás keretében- hogy megteremtem azt a támogató, elfogadó közeget, ahol bátran kifejezheted és elmondhatod mi van benned.
~Rigó Mona
0 Comments
Fogadjatok szeretettel egy rövid beszélgetést Monával arról, hogy mi is az amiért minden nap ezt az utat választja.
RR360: Mi az igazi "miérted" Mona? Mi mozgat meg minden nap? Miért lelkesít? Mona: Hiszek abban, hogy az ember képes újra és újra felállni a nehézségekből, hogy mindig tanul valamit magáról és képes megújulni. Ezt a hitet szeretném újra visszaadni az embereknek, akik eltávolodtak önmaguktól vagy úgy érzik, nem a saját életüket élik. RR360: Nem a saját életüket élik? A minden napokban hogy nyilvánulhat ez meg valakinél? Mona: Például, amikor igen-t mondasz, de szíved mélyén azt mondtad volna, “köszi most nem” és közben vívódsz magadban, hogy nem azt tetted, amit igazán, őszintén szerettél volna. Sokszor félünk tőle, hogy mit gondol majd a másik, megsértődik, megbántjuk azzal, ha ki merjük mondani, amit igazán gondolunk vagy érzünk. Aztán előfordul, hogy tudatalatt magunkra veszünk terheket, megoldandó helyzeteket, amik valójában nem is a mi feladataink lennének... RR360: Ezt úgy érzem saját tapasztalatból mondod... Mona: Hát igen, én is nagyon sokáig ebben az állapotban voltam. Rengeteg próbálkozás, leginkább párkapcsolati kudarcok vezettek idáig. Folyton igen-t mondtam még akkor is, amikor tudtam, ez nem az én igazam, nem vagyok hű magamhoz és még csak határokat sem húzok meg magamnak. Amikor, már ott tartottam, hogy nem sikerül megtartanom a saját nehézségeimet, és belül a legszomorúbb embernek érezem magam a világon, rájöttem, hogy csak én tudok ezen változtatni méghozzá úgy, ha segítséget kérek egy szakembertől, aki többet tud mutatni magamról és “kijárom” az utam. Kerestem, kutattam, amíg meg nem találtam azt a módszert, amivel a legtöbbet tehetek önmagamért. Nekem a testtel való munka, testterápiás módszerek váltak be a leginkább. Mindig arról voltam híres, hogy be nem áll a szám, mégsem a beszéden keresztül sikerült csillapítanom a bennem dúló, kusza érzéseket. RR360: Mi volt az a módszer, ami neked bevált? Mona: Eljutottam a Családállításhoz, majd találkoztam a Bodywork terápiával is, ahol szintén nagyon nagy tudást és löketet kaptam. Fontos lett számomra a test és a lélek összerendezése. Megtanultam azt, hogy minden el van tárolva bennünk sejt szinten, és az érzelmek teljesen “kimozoghatóak”. Megélni azt a szabadságot például, hogy kiadhatom az évek alatt felhalmozódott dühömet, haragomat pl. úgy, hogy püfölök egy párnát, egy ítélkezésmentes, támogató, biztonságos környezetben elképesztően sokat mutatott és adott. Természetesen ezeknek voltak mély, fájdalmas pillanatai, időszakai, de ez mindig a fejlődésemhez és önismeretemhez járult hozzá. RR360: Ez elég intenzívnek hangzik. Mi az, amitől a végén úgy érezted megérte végig menni? Mona: Az önismeret sokszor fájdalmas és nem 2 perc. De ha kitartasz, akkor rengeteg csoda vár rád, amit magaddal kapcsolatban tapasztalhatsz és érezhetsz. Kijelölöd a határaidat és te mondod meg azt, ki lépheti át és mennyire engeded közel. Mondok még valamit! A határod mozgatható! Te jelölheted ki, kinek mennyi teret adsz magadból és az életedből, mindezt a legbátrabban kijelentve. Mert ha a helyeden vagy, akkor onnan tudsz a legőszintébben, önazonosan kommunikálni és ez mindent megváltoztat. Hiszek abban, ha az ember elvesztette az erejét a hangját és helyét, akkor az visszaszerezhető. A hit az, amiben hiszek. Hiszem, hogy az emberekben ott van minden megoldás, hogy ha valaki igazán szeretné megtapasztalni, akkor képes átmenni a fájdalmas rétegeken, lemenni a tudattalanba, ahol a működéseink forrásai találhatók. RR360: Kinek ajánlod ezt az utat? Mire számíthatnak veled? Mona: Nekem fontos a hitelesség és az információ átadás és ez csak akkor lehetséges, ha a vezető megtapasztalta a saját bőrén és már "megtanulta". Ez persze, nem azt jelenti, hogy mindenkinek én fogok tudni segíteni közelebb kerülni önmagához. Én is kerestem, mielőtt megtaláltam az "igazit". Nem vagyunk egyformák. A lényeg, hogy ne add fel, ha nem ez a te utad csak keress, kutass, próbáld ki. Figyeld meg mit súg a megérzésed. Érzed-e a hívást, hogy ez most neked szól? Ha igen, akkor gyere velem és azt megígérem, hogy szívből, őszintén foglak kísérni és segíteni, amíg együtt van dolgunk. A tőlem telhető legjobbat és legtöbbet adom majd neked ahhoz, hogy én is részes lehessek annak a csodának, ami benned van! Mert egy CSODA vagy ennek a világnak! Hogyan válasszuk ki a nekünk megfelelő szolgáltatást.RR360: Te többféle támogatást ajánlasz a vendégeinknek. Írtunk róluk, de tulajdonképpen mi a hasonlóság, és mi a különbség közöttük? Hogyan válasszon, aki hozzád fordul?
BG: Talán egy példával tudom legjobban megvilágítani, mit tudnak, hogyan működnek az egyes módszerek. Mondjuk, van egy ember – legyen úgy 35 körül – akinek az a problémája, hogy a munkahelyén olyan pozícióba került, hogy több ember előtt kell prezentálnia rendszeresen, és ő ettől szorong, fél. Ez nem feltétlenül rontja le a teljesítményét, de ő szeretne ezektől a kellemetlen érzésektől megszabadulni, szeretne élvezettel előadni. Ha a Bach virágterápiában gondolkodunk, természetesen elsőként a félelem-szerekhez fordulunk. De a feltáró beszélgetés során előkerülhetnek más érzelmek is, amik tartósan benne vannak, talán valahogy össze is függenek ezzel a szorongással. Így speciális, csak neki szóló keveréket készítek neki, amit rendszeresen szedve megkönnyebbülhet, nyugodtabb lesz. Ha coaching folyamatba kezdünk, akkor beszélünk azokról a helyzetekről, a környezettől, mikor, hogyan zajlanak ezek az események. Hogyan készül fel, kiknek ad elő, és így tovább, rendszerben nézzük a dolgokat. Együtt kitaláljuk, milyen konkrét lépéseket tehet annak érdekében, hogy enyhüljön a szorongás, mondjuk, alkalmazzon relaxáló technikákat, vagy készüljön fel másképpen, vagy gyakorolja el a prezentációját barátok előtt, ilyesmi. Ezeket konkrétan csak a személy ismeretében tudjuk kitalálni, egységes recept nincs. Folyamatosan ellenőrizzük a változást, akár úgy is, hogy szándékosan keressen helyzeteket, amik „edzés”-ként segítenek. Ezt a folyamatot a coach irányítja, de a kliens felelőssége óriási: ha nem tesz lépéseket, nem lesz változás. Amikor a kliens mentálhigiénés segítséget kér, leginkább a megértés a cél: mi zajlik benne, milyen érzések, gondolatok kavarognak benne. Ahogy szavakba önti ezeket, tisztul, hogy tulajdonképpen mi is történik, amikor prezentálnia kell. Kiderülhetnek régebbi sérülések, szülői programozások, hogyan alakult ki ez a gátlás. Felszabadító az érzés, hogy nem KELL változnia, a mélyebb rétegek, okok megértése a cél. Lehet, hogy már az enyhíti a szorongását, hogy elmondhatja valakinek, mi játszódik le benne egy-egy ilyen „félelmetes” alkalommal. Valakinek, aki elfogadja őt így, ahogy van, nem vonja kétségbe az érzéseit, megértő és együttérző. Ez gyógyító – akkor is, ha ez nem terápia. Talán úgy tűnhet, hogy a Gyászfeldolgozás Módszer® olyankor jöhet szóba, amikor meghal egy szerettünk. Sokkal több olyan dolog történik velünk, ami miatt az életünk radikálisan megváltozik, és hullámzó, néha egymásnak ellentmondó érzelmeket élünk át. Ez a gyász. Az előzőekkel összekapcsolva: előfordulhat, hogy valaki például azzal keres fel, hogy elveszítette a munkahelyét, és coachingot szeretne azzal a céllal, hogy minél előbb új munkát találjon. De lehetséges, hogy annyira elakad, lebénul, hogy jobb, ha előbb feldolgozza az őt ért veszteséget, és csak azután lép tovább. RR360: Szóval a kliensnek kell eldöntenie, mit is akar tulajdonképpen? BG: Előfordulhat, igen, hogy valaki annyira tudatos, utánanéz a módszereknek, ez nagyon jó, hiszen saját életéért mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget. Ha gondolkodik ezen, és tudatosan választ, már egy lépést tett. De – a Bach virágterápiás konzultációt kivéve – mindegyik folyamat előtt van egy ismerkedő-feltáró beszélgetés, amikor megállapodhatunk abban, mire van szükség. Egyébként előfordul, hogy benne vagyunk egy folyamatban, és én ajánlom a másikat. A Bach virágterápia szelíd módszere például meg tudja támogatni a másik két folyamatot. Vagy előfordul, hogy mentálhigiénés segítő beszélgetések során eljut a kliens a megértésből a változtatás szándékáig, és ehhez coaching segítséget szeretne igénybe venni. RR360: Akkor van – vagy lehet - egy természetes sorrend is? BG: De jó, hogy ezt kérdezed, igen! Bach doktor célja a rendszerével az volt, hogy egy családanya is tudja használni, amikor észreveszi, hogy valamelyik családtagnak valami nehéz érzelem keseríti a napjait. Ez tulajdonképpen egy önismereti út: a beszélgetés során fel kell ismerni saját érzéseinket, meg kell nevezni, a kérdések alapján pontosítani. A cseppek szedése közben pedig megfigyelni azok változását. Gondold el, milyen fantasztikus lehetőség az érzelmi intelligencia fejlesztésére, ha például egy anya ezeket megbeszéli a gyerekével! Ez tehát lehetne egy alap is. Minél előbb helyrebillentjük az érzelmi egyensúlyukat, annál kevésbé alakul ki súlyosabb probléma, akár fizikai betegség is. Sokan egyébként használják konzultáció nélkül is, megtanulják. A gyászfeldolgozás akkor szükséges, ha valakinek nem csak futó, átmeneti érzelmi megbillenései vannak, hanem valamilyen veszteséget szenvedett, ami érzelmileg mélyen érinti, és szeretne felszabadulni a nehéz érzések alól. Sokszor ez abból látszik, hogy nem tud továbblépni, például nem talál új munkahelyet, nem érzi magát jól új lakásában, vagy nem tudja leállítani a veszteségével kapcsolatos gondolatait. Ilyenkor egyedül nem ez megy, egy másik, szakavatott ember támogatása szükséges. Egy másik út a mentálhigiénés beszélgetés: képzeld el, hogy van valaki, akinek mindig elmondhatod, ami a szívedet nyomja! És ő soha nem tereli magára a szót, nem ítélkezik, de még csak bújtatva, kérdésekkel sem, nem hibáztat. Szerintem mindenkinek kéne ebben rendszeresen részesülnie. Ez ugyanolyan, mint a testi higiéné: miért is tisztálkodunk, mosunk fogat, mossuk a ruháinkat, és így tovább? Hogy ne legyen nagyobb baj: fertőzés, betegségek. Na, ugyanígy kellene tisztán tartani a lelkünket, újra és újra kibeszélni azt, ami foglalkoztat. A coachinghoz már határozott cél és nagyobb tudatosság szükséges. És bátorság: elszánás kell ahhoz, hogy valaki – a félelmei ellenére – megváltoztassa a nézőpontját, hiedelmeit, szokásait, és ennek következtében a viselkedését. De szerencsére vannak ilyen tudatos és bátor emberek, akik képesek kitartóan dolgozni céljaikért. RR360: Akkor a vendégeidnek végig kell járni ezt az utat? BG: Dehogy, válassza azt, amire affinitást érez, ahogy érzi. Hiszek abban, hogy mindenki tudja, mire van szüksége, illetve mit bír el, éppen akkor. Egyébként a segítő személyisége átszínezi az előbb leírt módszereket. Én például elég „mentálosan”, személyközpontú attitűddel coacholok, Bach vagy mentálhigiénés konzultáció során is elhelyezek egy-egy „coachos” kérdést – mindig aszerint, hogy mit igényel és bír el akkor és ott a kliens. Egyedül a Gyászfeldolgozás Módszer® az, ami szigorúan betartandó lépésekből áll. Ebben áll a hatékonysága. A kliensek választását segíti az előzetes konzultáció, ami minden esetben ingyenes, és nem csak a megfelelő utat választjuk ki, hanem lehet nem-et mondani az együttműködésre. RR360: Köszi, remélem, segítettünk vendégeinknek is a választásban! |
AuthorA Restore Revive Budapest csapat olyan szakemberekből áll akik nem csak a saját tudásukat fejlesztik nap mint nap, de nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a különböző disziplínákat ötvözzék. Archives
January 2024
Categories
All
|