Az életenergia a kínai hagyományban a Vese területéről eredeztethető és Jing-nek vagy  Esszenciának is hívhatjuk. Ez az alapvető életenergia, ami meghatározza a fizikumunkat, öregedésünk sebességét, szexuális energiánk minőségét. Ez az energia felel a vitalitásért és kihat a hormonháztartásra, vesék egészségére, kapcsolatban van a derék és a térdek területével. Ennek az energiának a mennyisége nem növelhető, életünk során csak fogy, de a minősége javítható csikung gyakorlatokkal. ​

Az itt leírtak nem tekinthetők orvosi, egészségügyi tanácsnak, diagnózisnak. Bármilyen probléma esetén, keresse fel kezelőorvosát, szakorvosát. A HKO rendszere nem megfeleltethető a nyugati orvoslás alapjainak, ezért a két rendszert érdemes külön kezelni. Csikung és tajcsi gyakorlás, nem kínai orvosi keretek között, inkább kiegészítő, támogató szerepet tölt be, és általánosan javíthatja a közérzetet és a fizikai egészséget. 

A mezítlábas cipő lényege, hogy minél jobban utánozza a mezítláb járást, anélkül, hogy megsértenénk a lábunkat, vagy koszos lenne a talpunk a városi életben.
A három legfontosabb tulajdonság ezeknél a cipőknél az alábbi:

• nincs sarokemelése,
• nagyon vékony, rugalmas a talpa,
• tág orr-része van, így a lábujjak szabadon mozoghatnak.

A cél: hogy a láb izmai, szalagjai és ízületei újra aktívan részt vegyenek a járásban, ne csak „utazók” legyenek egy merev cipőben.

Gyógytornászként az az egyik legfontosabb szempont, hogy a vendégemnek visszaadjam a szabad mozgás minden ízületében. Ez vonatkozik a lábfejre is. Hiszen egyetlen más területet sem korlátozunk ilyen mértékben, mint a lábfejünket. Nem hordunk nyakmerevítőt, hogy nehogy megsérüljön a nyakunk, vagy nem fáslizzuk állandóan a térdünket, hiszen a teljes mozgástartományra szükségünk van. A lábban 26 csont, 33 ízület és több, mint 100 izom, ín és szalag dolgozik együtt minden egyes lépésnél.
A boltozatok (hosszanti és haránt) rugóként működnek, tompítják az ütéseket, és segítenek a stabil testtartásban.
Ha a láb nem működik megfelelően, az hatással lehet a bokára, térdre, csípőre, sőt, a gerincre is, ezért nem mindegy, hogy milyen cipőbe zárjuk nap mint nap.

Ezzel szemben a mezítlábas cipő: 

• Engedi, hogy szabadon mozduljon talp: vékony, hajlékony talp miatt, a talp izmai újra aktívak lesznek. 
• Fejleszti az egyensúlyt és a talajérzékelést: jobban érezzük a talajt, így javul a koordináció. 
• Segíti a természetes testtartást: a sarokemelés hiánya miatt a test súlypontja visszakerül a helyére. 
• Szabad mozgást ad a lábujjaknak a széles orr-rész miatt, stabilabb a támasz, és csökkenhet a bütyök, kalapácsujj kockázata.

A mezítlábas cipő nem csupán „trend”, hanem egy funkcionális eszköz, ami a láb izmait, ízületeit újra életre kelti. Ha talp izmai használva vannak, akkor elkerülhetetlen, hogy erősebb lesz a lábunk és jobban tudja tompítani minden lépésünket. Jobban is fogjuk érezni a talajt, ezáltal kevésbé csapjuk le a lábunkat, hiszen azonnali visszacsatolást kap az idegrendszer a földre érkezésről. Ez pozitív hatással van a boka, térd és csípőízület mozgásaira is.
Nem könnyű ezt az újfajta szemléletet befogadni, hiszen nekünk még azt mondták, hogy milyen fontos a vastag, puha talpú, kényelmes cipő. Mennyire fontos a talajra érkezéskor keletkezett ütődések tompítása, de ma már tudjuk, hogy ezt a testünk is tökéletesen meg tudja oldani, ha adunk neki esélyt erre. Hiszen őseink sem márkás cipőben futkostak az erdőben. Mondjuk nem is a betonton ácsorogtak naphosszat….

Az tény, hogy képesek vagyunk  mezítlábas cipőben is naphosszat betonon sétálni fájdalom nélkül, de nem mindegy, milyen a lábunk mobilitása és erőssége a kezdetekben és az átszokáshoz idő kell.
Ha valaki egész életében merev, párnázott cipőben járt, a láb izmai gyakran elszoktak a természetes terheléstől.

• Ezért mindig fokozatosan állj át!  Kezdd rövidebb sétákkal, néhány perctől indulva, majd fokozatosan növeld az időtartamot. Az elején, 2-3 hétig csak otthon próbálgasd. 
• Erősítsd a lábboltozatot és a lábujjakat. Ha nincsen semmilyen ortopédiai eltérés, vagy fájdalom a lábadban, akkor teljesen megfelelnek az interneten megtalálható talp erősítő gyakorlatok is. A saját, kifejezetten az átállást segítő programunkat hamarosan megtalálod a honlapon is.
• Mindig fájdalomhatáig menj csak el, ha elfáradt a lábad és elkezd sajogni, akkor itt az idő a pihenésre. Ha éles, hosszantartó kellemetlenséget tapasztalsz, akkor is meg kell állni, ha nem változik, érdemes konzultálni gyógytornásszal vagy ortopéd orvossal.
• Nem minden lábtípushoz alkalmas azonnal a mezítlábas cipő: súlyos lúdtalp, boka- vagy térdprobléma esetén érdemes előbb szakemberrel átbeszélni, szükséges-e előkészítő tréning.

A mezítlábas cipő nem csodaszer, de nagyszerű lehetőség arra, hogy tudatosabban mozogjunk és újra aktiváljuk a láb természetes funkcióit.
Gyógytornászként azt látom, hogy a legjobb eredményt azok érik el, akik türelemmel és fokozatossággal váltanak, és mellette célzottan erősítik a lábukat.
A mezítlábas cipő akkor hoz igazi változást, ha nem csak egy új divat kiegészítőként tekintünk rá, hanem mint a testünk tudatos támogatására szolgáló eszközre.

​Nagyon fontos, hogy a Víz energiáját tudatosan támogassuk. A veséket leginkább a hideg, a kevés pihenés, a rendszertelen életmód és az elégtelen folyadékfogyasztás gyengíti.
Az egészséges Víz elem fenntartása érdekében támogatnunk kell a vese működését. Ezt úgy érhetjük el, ha lassítunk, sokat pihenünk, jól és az évszaknak megfelelően étkezünk, és meleg vizet (például gyógyteákat) iszunk.
A téli időszakban ezért fontos, hogy melegen tartsuk a deréktájékot, a talpakat és a nyakat, mert ez segíti a vesék egészségének megőrzését. Amikor melegséget viszel a vesékbe, az egész test kezd megnyugodni. A többi létfontosságú szerv (szív, tüdő, máj) és funkció (oxigenizáció, pulzus, vérkeringés, emésztés, immunműködés és nyirokrendszer) is támogatott, pihenést és ellazulást hozva a testnek, elmének és a szellemnek.
 
Álljunk meg és pihenjünk, amikor a testünknek szüksége van rá. A lassú lélegzetvétel és a hosszú, tartós kilégzés csökkenti a szívverésünket és a vérnyomásunkat, és összességében nyugodtabb fiziológiai állapotot támogat. A mély, lassú légzés csökkenti a stresszhormonok termelődését, mint a kortizol, aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, szabályozza az érzelmeket, csökkenti a szorongást, javítja a hangulatot.

​Koncentráljunk azokra az ételekre, amelyek a Víz elem tulajdonságaival rendelkeznek, hidratálnak és táplálnak. Fontos, hogy a téli időszakban főtt, meleg ételeket együnk, sok meleg levest, főzeléket. Fogyasszunk minél több a vesét és a húgyhólyagot erősítő ételt, pl. babot, borsót, hajdinát, árpát, kölest, zellert és céklát.
Kerüljük a szervezet elsavasodását, ezért amennyire tudjuk, csökkentsük a cukor, fehér liszt és a húsfélék túlzott fogyasztását. A fokhagymának, vöröshagymának és az almaecetnek is antibakteriális hatása van, így használjuk őket bátran főzéshez, ételeink ízesítéséhez, a fokhagymát és a vöröshagymát pedig mézzel keverve a megfázás tüneteinek enyhítésére, torokpanaszok kezelésére. A fűszerek közül a téli időszakban lehetőleg minden nap alkalmazzunk fahéjat, kakukkfüvet, gyömbért, melyekből pár csipetet a teánkba is tehetünk.
 
Igyunk meleg vizet, valamint gyógyteákat (csalán, zsurló, apróbojtorján). A meleg teák friss gyömbérrel, C-vitaminnal és citromlével segítenek immunitásunk támogatásában a szervezet savasságának és gyulladásának csökkentésével. Az áfonyalé kiváló a húgyúti fertőzéseknél, mert gátolja a baktériumok további elszaporodását

​Figyeljünk a szociálisan kapcsolatainkra, kerüljük a túlzott elszigetelődést. A társasági élet jót tesz a fizikai és mentális egészségnek, és segít megőrizni az energiát és a vitalitást, különösen idősebb korban.
Szánjunk időt a pihenésre és az energia helyreállítására, mivel ez támogatja a Kí-t és általánosan az immunrendszert. Ha eddig nem ez volt a jellemző, próbáljunk meg egy kicsit korábban lefeküdni, és lassítani napközben is, amikor csak tudunk, egyensúlyban tartani az aktív napi tevékenységeket és a kihívásokat a pihenéssel és a nyugalommal. A meditáció, a jóga, a naplóírás és a légzőgyakorlatok mind nagyszerű téli tevékenységek.
Télen is töltsünk sok időt a szabadban, a könnyű séták, kirándulások ilyenkor is igen fontosak. A tajcsi és a csikung gyakorlatok is az energia megőrzését és jó keringését szolgálják.
 
Végezzünk nyújtó gyakorlatokat, és rendszeresen járjunk shiatsu kezelésre! A shiatsu a specifikus, mély érintésekkel harmonizálja és támogatja az általános energiabázisodat, valamint kezeli a testedben lévő bizonyos elemek egyensúlyhiányát, amelyek fizikai és/vagy érzelmi szinten jelentkezhetnek. Valamint kiemelten támogatja a vese energiáját, ami viszont erősítheti az akaraterőt, az ambíciót, a lendületet és a motivációt.

​A tél a kínai orvoslásban a Víz elemhez tartozó évszak, a hűvösebb és sötétebb napok pihenésre és elmélkedésre hívnak bennünket. Ebben a leginkább Jin évszakban energetikai hajlam van a visszahúzódásra, mivel a Ki, az életenergia mélyebben áramlik bennünk.
A Víz elem fő szerve testünkben a vese és a húgyhólyag, ezek erősítése kap hangsúlyt ebben az időszakban. Minden, a szervezetben lejátszódó élettani folyamat alapja a vesékben raktározott esszencia. Ez az erő elsődleges, velünk született energiaforrásunk, életünk során folyamatosan használunk belőle, pótolni nem tudjuk, és ha elfogy, az egyben életünk végét is jelenti.
 
A veséket leginkább a hideg, a kevés pihenés, a rendszertelen életmód és az elégtelen folyadékfogyasztás gyengíti. A tél beköszöntével különösen figyelni kell a fej és lábak melegen tartására.

Nézzük, milyen tanácsokat adhatunk a Víz elemhez kapcsolódóan az egyensúly megtalálásához.
Lassíts és takarékoskodj az energiáddal!

​A víz bölcsessége az áramlás.  A víz könnyedén mozog, és pontosan felveszi annak a formáját, amiben benne van. A kiegyensúlyozott Víz elem biztosítja számunkra a képességet, hogy simán, bátorsággal és akaraterővel haladjunk az évszakok során. Az áramlás és a könnyedség érzésével hat ránk a célunkhoz vagy sorsunkhoz való igazodás.
A Víz elemhez kapcsolódó érzelem a félelem. Megfelelő mennyiségben a félelem elengedhetetlen a túléléshez, mert lehetővé teszi, hogy óvatosan és körültekintően navigáljunk a helyzetekben.  Ha a Víz elem nincs egyensúlyban, akkor túlzott félelmet, fóbiákat és bátortalanságot tapasztalhatunk - előre tekintünk, és elképzeljük az életben bekövetkező veszélyeket, és félünk a legrosszabbtól. 
A Víz energiája támogatja az életösztönt, az élni akarást, illetve segíti az akaratot minden más szinten is. Akinek harmonikus a Víz eleme, annak életét az aktivitás és a passzivitás kiegyenlítettsége jellemzi.

​Testünkben a Vizet a vese és a húgyhólyag képviseli.  Az évnek ebben az időszakában a túlhajszoltság és az alváshiány könnyen kimeríti a Víz elemet és különösen a veséket.
A kínai orvoslás elméletében a vesék azon esszencia raktárai, amely a genetikánkkal kapcsolatos, és szabályozza a növekedést, a szaporodást, valamint azt, hogy hogyan haladunk az élet ciklusain keresztül. Így befolyásolják csontjainkat, ízületeinket, fogainkat, füleinket, agyunkat és csontvelőnket is.
A vesék biztosítják az életenergiát és az akaraterőt, amely ahhoz szükséges, hogy legyőzzük az akadályokat, és előre meneküljünk, hogy elérjük életcéljainkat, és a legteljesebb mértékben kiteljesítsük a bennünk rejlő lehetőségeket.
Testünk jelzi, ha kimerítjük ezeket a tartalékokat, mert olyan tünetek jelentkeznek, mint a gyakori vizelési kényszer, a csökkent libidó, a kimerültség, vagy az ízületeinkben (különösen a térdben és a hát alsó részén) jelentkező fájdalmak. Nőknél a klimaxos tünetek, mint a hőhullámok, az éjszakai izzadás és a hüvelyszárazság is összefüggésbe hozhatók a vese szerv-meridián rendszer egyensúlyhiányával.

Az örökölt sors, vagy ahogy néha említik, az örökölt trauma, olyan hatásokat jelenthet a párkapcsolatra a jelenben, amelyek a múltban történt családi eseményekből, kirekesztésekből vagy bántalmazásokból erednek. Ezek az örökölt tapasztalatok lehetnek személyes traumák vagy akár generációkon átívelő szenvedések, amelyek befolyásolhatják az egyén és a párkapcsolata életét. ​

forrás: ​https://www.bozsargabriella.hu/gyaszolni-egy-munkahelyet/

Minden veszteség, amikor az életünk visszavonhatatlanul megváltozik, egy rutin eltűnik. Azt mindannyian tudjuk, hogy egy szeretett személy halálát el kell gyászolnunk, de tudjuk-e, hogy ugyanilyen feldolgozandó gyászt okoz egy állatunk halála, egy munkahely, pálya elhagyása, egy kapcsolat megszűnése, vagy akár a bizalom elvesztése valakiben? Amit ilyenkor elveszítünk: az önmagunkról alkotott kép egy része. Meg kell birkóznunk azzal, hogy kik vagyunk anélkül, akit vagy amit elveszítettünk? Milyen vagyok én enélkül? Milyen lesz a jövő enélkül?
Amikor egy munkahelytől búcsúzunk el, akár önszántunkból, akár nem, nem csak a munkánkat veszítjük el, hanem azokat az emberi kapcsolatokat is, amik a munkahelyhez kötődtek: munkatársak, ügyfelek, külső partnerek. MINDEN kapcsolatnak van érzelmi oldala – tehát ezt elveszíteni gyásszal jár. Akár jó, akár rossz volt ez a kapcsolat – ez utóbbit egyébként nehezebb elgyászolni. Elveszítjük a rutinokat – napi időbeosztást, szokásokat. ha pedig a munkánk fontos része az identitásunknak, akkor ez komoly megrendülést okozhat.

A gyász mindazon kavargó, ellentétes, időben hullámzó érzések összessége, amit veszteség után tapasztalunk. Ebben a szomorúságon kívül lehet öröm, megkönnyebbülés is. Minden gyász egyedi, mindenki másképpen gyászol.
Azt tanultuk meg, hogy mindent racionálisan kell megoldanunk – ez most nem működik. Azok a mondatok, amikkel mások – legjobb szándékkal – próbálnak segíteni, az eszünkre akarnak hatni. A gyászolók elmondják, hogy a szokásos mondatok egyáltalán nem segítettek nekik:

• Majd az idő megoldja!
• Foglald el magad!
• Ne szomorkodj!
• Légy erős!

… és a többi hasonló.
Amikor önként változtatunk, például visszavonulunk, nyugdíjba megyünk, mi magunk is azt gondolhatjuk, hogy az új elfoglaltságok, a lehetőségek tisztán jó élményeket hoznak. Környezetünk se értené, mit kell gyászolni egy munkahelyen? (Ezt hívják illegális gyásznak – amikor nem is szabad beszélni róla, mert annyira nem kapunk megértést…)
Készüljünk fel rá, hogy miközben készülünk a jövőre, az új életre, párhuzamosan fel kell dolgoznunk gyászunkat!

Első, és legfontosabb: ismerjük el, hogy fáj. Ne fojtsuk el az érzéseinket – legyen az öröm vagy bánat. Fogadjuk el, hogy hullámzik – egyik nap ilyen, másik nap olyan. Tudatosítsuk, hogy igen, elveszítettünk sok mindent. Vegyük számba a veszteségeinket, miközben ismerjük fel az új helyzet lehetőségeit. Alkalmazkodjunk az új helyzethez, kezdjünk el valamit csinálni, de ne tagadjuk le, hogy hiányoznak dolgok. Meséljünk történeteket, beszéljünk az elválásról – írjunk naplót, ha nincs megértő hallgatóságunk. Ne szépítsük a múltat, de ne is fessük teljesen feketére, csak azért, hogy “könnyebb” lesz elveszíteni. Nem lesz könnyebb. Alakítsunk ki magunknak egyedi gyász rituálét!
Akkor tudunk továbblépni, ha már azt tapasztaljuk, hogy örömmel tudunk gondolni a múltra, átvesszük az uralmat a történtek hatása fölött, amikor már természetesen tudunk beszélni a veszteségünkről.

Nem, nem tudunk annyira felkészülni, hogy ne fájjon. Akárhogy terveztük, akárhogy elrendeztünk mindent, tele vagyunk lendülettel, anélkül, hogy elgyászolnánk a régit, nem fog menni az új.
Amire tudunk készülni: tudatosan megyünk bele a helyzetbe, időt hagyunk magunknak gyászolni, találunk olyan embereket, akiknek anélkül tudunk mesélni a múltról, hogy meg akarnának vigasztalni, vagy bagatellizálni akarnák a veszteségünket. Gondolkodhatunk előre a búcsú-rituálén. Dolgozhatunk eddigi veszteségeink feldolgozásán. Ennyit tehetünk, de ez sokat számíthat!
(Veszteségek feldolgozásához módszer: “Gyógyulás a gyászból” c. könyv)

A múló időt szeretjük szakaszolni: könnyebb belátni egy-egy időtartamot, szeretjük előre látni, mi következik utána. Bár a változás folyamatos, sokszor észrevehetetlen, a szakaszoknak mégis van egy jellemző lefolyása, történései, megélése.
A visszavonulásnak is van egy 5 szakaszos modellje, nézzük meg, mi várható az idő előre haladtával.

​Egyénenként változó, hány évet töltünk azzal, hogy álmodozunk, tervezgetünk, hogyan fogjuk tölteni nyugdíjas éveinket. A karrier építéséről áthelyeződik a fókuszunk nyugdíjas korunk pénzügyi tervezésére. Néhányan talán “érzelmi tervezéssel” is foglalkozunk: azon gondolkodunk, hogyan töltsük meg értelemmel és örömökkel a nyugdíj utáni éveket, évtizedeket. Talán lépéseket is teszünk: életmódot, prioritásokat változtatunk, elhagyjuk a felesleges költéseket, kidobáljuk nem használt tárgyainkat, egyszerűsítjük az életünket.
Sokunk számára ez egy izgalmas, örömteli várakozás – de ahogy közeledik az időpont, kétségek merülhetnek fel, nyugtalanság vehet erőt rajtunk.

Eljön a nagy nap, egy új életszakasz kezdete. Kellemes izgalom, megkönnyebbülés, felszabadulás a napi munka stressze alól, az újdonság varázsa.
Mézeshetekhez hasonló az az időszak, ami egy-két évig tarthat. Felfrissítjük kapcsolatainkat családtagjainkkal, barátainkkal, végre van időnk a hobbinkra, utazásra, esetleg valami tervezett új vállalkozásba belekezdeni. Úgy érezzük magunkat, mint egy vakáción.
Vannak, akik már a nyugdíjazás másnapjától strukturált új életet kezdenek, tervezik a napjaikat, míg mások a pihenést választják.

​Amint a visszavonulás ujjongó szakasza lecseng, vége a mézesheteknek, némi kiábrándulást és illúzióvesztést érezhetünk. Egy csomó időt töltöttünk ábrándozással, pozitív várakozással, és úgy tűnik, kevesebb boldogságot élünk meg, mint amennyit vártunk. A nyugdíjas napok nem is annyira izgalmasak, valami hiányzik az életünkből.
Ez egy természetes megélés, amivel foglalkozni kell. Ha nem tesszük, ez a lelkiállapot csúszhat át időskori depresszióba.

Ez talán a legnehezebb szakasz: végére értünk a teendő-listánknak, valahogy elhomályosultak a célok, a napok értelme, és itt az idő értékelni nyugdíjas tapasztalatainkat.
Ez az a szakasz, ami erőfeszítést kíván, mert új identitásunkat kell felépíteni. Lezárni, elengedni “dolgozó énünket”, és egy integrált, bölcs, értelemteli életet élő új személyiséggé válni. Fontos, hogy találjunk valamit, ami értelmet ad a késői életéveinknek: legyen az önkénteskedés, tudásátadás, valami szenvedéllyel végzett tevékenység, vagy újabb örömforrások felfedezése.

Ez a szakasz 10-15 évvel a nyugdíjazás után kezdődik. Feldolgozzuk a tapasztalatainkat, és őszintén megbékélünk az életünkkel, annak minden – öregkorral járó – nyűgjével, problémájával együtt. Csökken a nyugtalanság, a depresszió, teljesnek érezzük az életünket, a mindennapokat, nyugodt örömöket élünk át. Fókuszunk gyakran az egészségünk és függetlenségünk megtartására irányul, egyszerűsítjük és pihentetővé tesszük az életmódunkat.


Nem mindenki éli át ilyen elkülöníthető szakaszokban az élet e fejezetét, különbözőek lehetnek az intenzitások is. De mint minden átmenet – a munkából való visszavonulás is -,  jelentős érzelmekkel, hangulati hullámzásokkal jár együtt, jó erre tudatosan készülni. Fontos teljességgel megélni az egyes szakaszokat, hogy tovább tudjuk lépni.